"...Az élet túl rövid ahhoz, hogy mindent kipróbálhassunk. Igyekszünk kihasználni az összes örömteli pillanatot, arról papolunk, hogy felejtsük el a múltat, bízzuk a sors kegyeire a jövőt- és élvezzük a jelent.
Ugyan... ezek mind fasírt szövegek. Minek írunk akkor bakancslistát, miért sírjuk magunkat álomba a szakítást követő második héten is, és miért nyomjuk a figyelmetlen lurkók fejét tankönyvbe azzal a hamis szöveggel, hogy 'különben nem vesznek fel sehova, és mehetsz utcasöprőnek'?
Az életünket magunk irányítjuk, és csak mi befolyásolhatjuk a történéseket. Senki más. Kivéve ha híres vagy, mert akkor bizony a megannyi rajongód és csodálód mellett akad olyan is, aki a mielőbbi bukásodban bízik- és tesz is azért, hogy ez bekövetkezzen..."
Lecsaptam a laptopom fedelét, amikor fülsértő visítással jelzett a csöngőm, hogy vendégem érkezett. Átbukfenceztem az ágyamon, és kicsoszogtam az előszobába. Kinyitva az ajtót azonban mindenre számítottam, csak a főnököm megjelenésére nem- főleg nem a szabadságom kellős közepén.
- Sajnálom, hogy ilyenkor zavarom Bonnie, de muszáj beszélnem magával- orrnyergét vakarva, a köszönést elhagyva masírozott szolid New york- i lakásom nappalijába, én pedig illedelmes kutyaként követtem.
Az amerikai titkosszolgálat magántestőri gárdájának feje nem tesz gyakran látogatást a beosztottjainál, ha pedig mégis, rendkívüli ügyről van szó.
- Tisztában van azzal, hogy a megbízóink kérése áll mindenek előtt, ugye?- leült a bőrkanapémra, és intett, hogy én is tegyek így.
- Tudom, hogy Ön a kettős állampolgársága ellenére amerikainak vallja magát, de most csak magára számíthatok- nagyot nyeltem.
- Ki kell mennem Koreába?- tettem fel a mindent eldöntő kérdést. A főnök kihúzta magát, és bólintott egyet. Sokkal nyugodtabban reagáltam, mint várta.
- A megbízónk inkognitoban kíván maradni addig, amíg nem érzi elérkezett az időt arra, hogy felfedje a kilétét. Elég nagy összeget küldött előlegnek, ami bőven fedezi a felszerelést, és a teljes alibit. Korea legfelkapottabb színésze a célpont. Legyen mellette minden percben, soha ne hagyja egyedül! Az aktáját már átküldtük e-mailben, olvassa át, és jegyezzen meg mindent. A gépe Szöulba két nap múlva indul- egy aprót biccentett felém, és magamra hagyott a lakásomban.
Tudtam, hogy a munkám sok utazással jár, hogy nem alakíthatok ki baráti kört, nem élhetek párkapcsolatban, és ezek tudatában én mégis boldogan éltem. Képes voltam a világ eldugottabb zugaiba is elmenni, a legmocskosabb ügyekbe belemászni, sokszor a saját testi épségemet kokáztatva az ügyféléért. Emiatt nincs okom panaszkodni, azért vagyok személyi testőr, hogy ha fizikai támadástól van szó, megvédjem azt, akinek a védelmében felbéreltek.
Na de pont Korea? Életemben egyszer voltam ott, akkor is apám temetésén. A visszafele úton, amikor szálltunk fel a repülőre anyámnak nyoma veszett a reptéren. 12 évesen egyedül repültem át a fél világot, és heteken át úgy éltem, hogy senki nem tudott semmit anyám hollétéről. Olyan volt, mintha a föld nyelte volna el. Élő hozzátartozó nélkül pedig kénytelen voltam választani- vagy hazamegyek Koreába, és gyerekotthonban folytatom az életem, vagy pedig Amerikában maradok, és itt vár rám ugyan ez a sors. Mondanom sem kell, eszem ágában sem volt elmenni innen, ezért inkább a maradás mellett döntöttem.
Egy katonai bentlakásos iskolában éltem nagykorúságom betöltöttéig, ahol -meglepő módon- a harcművészetek szakán okosodtam.
Choi Bo Rea vagyok, személyi testőr, aki elhivatottan hisz az ügyfelek védelmében.
- Kim Jong Dae. 173 cm. Dráma- színész, jelenleg a "Titkosügynök a tanárom"-at forgatják a sikeres, és gyönyörű Kim So Eun-nal- gyorsan görgettem végig a sorokon, és a lehető legrövidebb idő alatt próbáltam meg megjegyezni az információkat. Mind a ketten fontos szerepet töltenek be a társadalomban, hiszen kell valaki a naiv fiatalságnak, akik után mániákus rajonghatnak.
Jong Daeről nem sok kompromitálló dolgot találtam az interneten, a legtöbb cikk a sorozatai pozitív kritikái voltak. Tiszta névvel, rendes munkaviszonnyal, háborítatlan magánélettel nem értettem, miért kellek én mellé. A hírességek védelme nem tartozik a legkedveltebb munkaköreim közé, a megbízók többnyire rajongók, akik szörnyen féltik kedvencüket valami képzelt veszélytől, ezért névtelenül felbérelnek egy személyi testőrt. Soha nem volt még olyan külföldi megbízónk, akinek Amerikán kívül kellett volna rendezni az ügyét.
Talán ezért is tűnt szörnyen gyanúsnak a dolog, és döntöttem úgy- én fogom irányítani a dolgok kimenetelét. A szolgálati jelvényem mellé az ágyra készítettem a fegyverem is.
