- Aish... Mégis mit képzeltek, hogy hajnalok hajnalán zaklatjátok az embert?- morogtam halkan, miközben félreálltam az útból, hogy a kedves barátaim birtokukba vehessék a lakásom.
- Egy hete betegszabadságon vagy, sehova nem mozdulsz ki velünk, és a szomszédok se láttak nagyon mászkálni a lépcsőházban- magyarázta a csapatunk legidősebb tagja, Son Seung Wan (vagy ahogy a munkahelyén hívják, Wendy), miközben magasszárú csizmájából kibújva fél kézzel a falat támasztotta.
- Így van Yeri', elég a depiből, nem hagyjuk, hogy így elrontsa a mi mindig mosolygós barátunkat az a szemét gazfickó- karolta át a vállam Soo Young. Vagy Joy. Ő is szereti, ha amerikai neve van.
Igen, egy hete történt, hogy az életem szerelmének hitt személy ellökött magától. Hogy rajtakaptam őket a legjobb barátnőmnek hitt emberrel. Én komolyan abban a hitben éltem, hogy vele fogom leélni az életem. Hogy elvesz feleségül, lesz két csodás kislányunk, és idős korunkra kiköltözünk a Jejura, messze a városi szennytől. De amilyen naiv voltam, és nem vettem észre a kettejük árulkodó jeleit, megérdemeltnek éreztem a sorsom. Az én hibám volt, hogy ilyen vége lett.
- Kim Yerim! Ya!- csettintett a fülembe Wendy- Irány a fürdő, mosakodj le! Elég szagos vagy, mit ne mondjak- hajolt közelebb hozzám fintorogva, mire egy gúnyost mosolyt eleresztve toltam el a fejét- Sok a dolgunk ma, szóval iparkodj- kacsintott, majd karon ragadva Soo Young- ot bemasíroztak a szobámba. Hangos szitkozódás, köhögés, és prüszkölés hallatszott bentről, amire a lányok nyilván rájátszottak. Amióta az ágyam ölelő biztonságába menekültem, nem szellőztettem a szobát, nem vittem ki a szennyest (nem mintha annyiszor átöltöztem volna), és az igen jelentős mennyiségű papírzsebkendő halom a földön sem került még exportálásra.
Magam mögött bezárva kicsiny fürdőszobám ajtaját, lehámoztam magamról a takarót, és a valóban nem túl nőies szagokat árasztó pizsomámat, majd megengedtem a zuhanyban a vizet. A tükör előtt állva akaratlanul is elmosolyodtam a saját szerencsémen.
Nem voltam csúnya. Nem vagyok csúnya.
Ez nem indok ahhoz, hogy valaki félre lépjen. Csakis a saját lelki gyengesége vezethet oda valakit, hogy az őt szerető személy ellen ilyen megbocsáthatatlan hibát vétsen. Micsoda mázli, hogy "ilyen hamar" rájöttem, és nem évek múlva kellett eltakarnom a közös gyermekünk szemét, aki véletlenül nyit be a papa irodájába. Szerettem. A lelkem egy nagyon apró, halvány része még mindig hitt benne, hogy visszafogadom, de az agyam tudta, hogy mi a helyes. Szép volt, amíg vele voltam. Boldog voltam, és szerelmes magába a rózsaszín felhőbe. Kényeztettek, támogattak, éreztették velem, hogy fontos vagyok- határozottan ő volt az első férfi az életemben, aki mellett igazán felszabadultan érezhettem magam.
- Basszus Yeri', nem tudtam hogy van egy ilyen undorító oldalad is- hallottam meg ekkor Joy hangját- Beengednél? Összeszedtem a ruhákat a földről, mindegyikre ráfér már a mosás- megrántotta a kilincset, de amint konstatálta, hogy be van zárva, egy halk sóhajt eleresztve húzódott hátrébb.
- Unnie!- kiáltottam ki, miközben kezem a közben felmelegedett víz alá raktam- Kinyitom az ajtót, de várd meg, amíg beállok a zuhany alá, jó?- válasz nem érkezett, így hát egyik lábammal a fülkében maradtam, és egy komplett spárgát lenyomva az egyébként még mindig nem túl tágas helyiségben nyújtóztam az ajtó felé, hogy aztán elfordíthassam a kulcsot a zárban.
- Ya! Jöhetsz!- még épp időben toltam el magam előtt homályosított üveget. Soo Young gúnyosan kuncogva a szokásos "szerinted nem tudom hogy néz ki a női test?" kérdés kíséretében berakta a szennyest a mosógép fölött lógó hálóba. Mind a ketten úgy mozogtak a lakásomban, mintha nekik is ez nyújtana otthont. Nem is kívánhat az ember náluk jobb barátokat. A boldog pillanataimban támogatnak, ha viszont baj van, azonnal fölkaparnak a földről. Vagyis nem azonnal, egy hét gyászidőt azért hagytak.
A lehető leggyorsabban tusoltam le, a hajammal sem vártam meg, hogy hasson a sampon ereje- összekeverve a balzsammal- együtt vittem fel mindent a szőkére festett koronámra. Alig tíz perccel azután, hogy Soo Young házvezetőnő módjára kihozta a piszkos ruhát a szomámból, a hófehér köntösömbe bújva, fejemen egy szintén ilyen színű törölközővel suhantam át a nappalin, egyenesen a bánatbarlangomba.
- Azta- ámultam el egy pillanatra. A lányok hihetetlen rendet varázsoltak. Az ágyam szépen be volt vetve, a sarokban egy méretes szemeteszsáknyi zsebkendő állt, és a széthúzott függönyön túl, a szélesre tárt ablakokon beáramló friss oxigén pedig új reményekkel töltött el. Élveznem kell az életet, mielőtt meggondolatlanul elkötelezném magam.
- Meddig akarsz még az ajtóban állni? - paskolta meg a sminkasztalom előtti széket Wendy- Szerinted vicceltem, amikor azt mondtam, sok a dolgunk ma? Ilyen tempóval le fogjuk késni a könyvklub aucióját- Soo Young segítségével lenyomtak a székbe, így esélyem sem volt hálálkodni. Szörnyen rég óta el akartam menni egy aukcióra, de a hétköznap délelőtt egy dolgozó embernek nem éppen alkalmas régi (Joy szerint unalmas, és felesleges) könyvekre licitálni. Hármunk közül egyedül én vagyok a papírformájú olvasnivalók szerelmese- míg Seung Wan a filmekért és sorozatokért rajong, Soo Young pedig inkább koncertekre jár.
- Komolyan eljöttök velem? Ezt... ezt el se hiszem. Tudjátok, milyen ré...- Joy nagyot koppintott a számra a púderecsettel, mire azonnal elhallgattam.
- Még ne hálálkodj szókirálynő. Néha a csönd jobban segít- kacsintott rám a tükörből, majd miután óvatosan bólintottam, jelezvén, hogy megértettem a szolid utalást, Wendyvel alig feltűnően pacsiztak össze.
És ezek után tényleg nem nyitottam ki többet a szám. A lányok mindent beleadtak, hogy a lehető legrövidebb idő alatt varázsoljanak nekem emberi arcot- és hajat, mivel megszárítani nem tudtam. Bő negyed óra, és el is készültem. Seung Wan előhalászott a táskájából egy zakcsót, majd felém nyújtva intett, hogy vegyem fel a benne lévő ruhákat. Mivel fehérneműt már a fürdőben magamra húztam, nem fordítottam az ajtó irányába a lányokat, de így is elég kényelmetlen volt, hogy látták a fekete csipkés melltartóm. Igazából csak Joy eszelős nézése idegesített, mindig azzal a fura tekintettel bámult rám, ha nem viseltem sok ruhát. Imádott a szégyenlősségemmel cukkolni.
- Ya! Ezt mikor vetted?- emeltem ki a zacskóból egy púderrózsaszín ruhát Wendy felé fordulva. Semmi extra nem volt rajta, de mégis... annyira az én stílusom volt, hogy egy divattervező sem tudott volna jobbat szabni rám.
- Gondoltam jól fog illeni ehhhhhez- nyomta meg a "h" betűt, miközben nyakig elmerült a szekrényemben- a pulcsihoz- és büszkén a kezembe nyomta őket.
Igaza volt. Tényleg jól néztem ki. És nem csak a ruha miatt gondoltam így, felvillanyzott a tudat, hogy azt csinálhatok, amit akarok. Hogy a legjobb barátaimmal lehetek. Hogy végre először úgy éreztem, a lelkem is képes elszakadni tőle.
Bezártam magunk mögött szerény lakásom ajtaját, majd a lift beugróját kikerülve trappoltunk le a földszintre, ahol aztán Joy előre vetette magát, és vállával nyitotta ki a tömör üvegajtót. Amint a szabadba ért, azonnal kotorászni kezdett a zsebében, és amint megtalálta amit keresett, boldogan dugta a szájába azt, és a farzsebében tárolt öngyújtóval meggyújtotta azt. Csak ő a nikotinfüggő közülünk, és bár már rengetegszer próbáltuk leszoktatni erről a káros szokásról, mindig visszatalált a cigarettához. Azt mondta, ez nyugtatja meg, segít neki levezetni a stresszt, amiből jó sok juthatott neki, tekintve, hogy az élete maga egy rohanás.
Egy helyi bárt vett át a bátyjától, amíg ő a két éves kötelező katonai szolgálatait teljesíti. Hétvégente ő szokott zenélni a barátaikkal kikapcsolódni vágyó betérőknek, és mivel néhányszor mi is betértünk már meghallgatni őt, azt kell mondanom, megértem, miért van törzsvendége. Park Soo Young nem csak hogy gyönyörű, okos, és humoros, de még egy olyan isteni tehetséget is kapott, mint a zene. A férfiak olvadnak utána, de mivel se veled- se nélküled kapcsolatban él egy szintész zenész lélekkel, akit néha meghív fellépni, mindig elutasítja a felkéréseket. Joy és Hongki kapcsolata irigylésre méltó. A közös szenvedélyüknek hála találkoztak, és bár nincs olyan hét, hogy ne vesznének össze, ez is tartja őket együtt. Legalább úgy odavannak egymásért, mint a zenéért.
Wendy emellett minden este moziba jár, a legkésőbbi vetítésre, amikor már senki nem megy filmet nézni. Olyan úgy érzi, övé az egész film, és a színészek neki játszanak. Mindig felírja, hogy ő mit csinált volna máshogy az előadás "stábos" részét illetően. Son Seun Wan feltörekvő rendező és producer, és az egyik legfőbb elve, miszerint "a nagyoktól tanulni nem szégyen" miatt minden, Koreában moziba kerülő filmet meg kell néznie, hogy fejlessze magát. Szeretem, hogy mindig pozitívan áll a dolgokhoz, és sosem panaszkodik, amikor megint visszautasították az egyik filmjavaslatát. Folyton próbálkozik, nem adja fel, és a végsőkig kitart saját maga, és a számára fontos személyek mellett. Ezért is lepett meg annyira, amikor ő jelentette ki határozottan a tényt, hogy baráti körünk egykori (egyheti) negyedik tagja többé nem a barátunk. A tette, miszerint viszonyba lépett az egyikőnk párjával megbocsáthatatlan, és gusztustalan.
Vicces, hogy én voltam az, aki egyáltalán nem haragszom rájuk. Fáj, persze. A szívem majd' kettéhasad, és még mindig beleremeg a gyomrom, ha arra a pillanatra gondolok, amikor megláttam őket. De ha nem vele lép kapom rajta, akkor majd egy másik nőt fogok találni a közös ágyunkban. Legyenek boldogok, őszintén ezt kívánom. Sokkal jobban illik jóképű stylist- hoz a csinos modell, mint egy újságíró.
- Halo! Kim Yerim, itt vagy?- lóbálta meg előttem a kezét Joy, mire ijedten ráztam meg a fejem.
- Kicsit elkalandoztam- húztam be a nyakam- Hol vagyunk?- néztem körül. Határozottan a könyvklub bejáratával szemben álltunk, de a hatalmas "zárva" tábla, ami az ajtón lógott eléggé megkérdőjelezte a földrajzi tudásom.
- Úgy tűnik, ma nem lesz aukció- túrt a hajába Seung Wan- Sajnálom Yeri. Tényleg nem tudtam, hogy ez lesz- csóválta meg a fejét, majd a hirtelen jött aggodalom az arcán átváltozott ravasszá, és sejtelmesen Soo Youngra pillantott.
- Arra gondolsz, amire gondolom, hogy gondolsz?- sóhajtott fel nevetve Joy, mire másik barátnőm izgatottan tapsolt egyet- Ez biztos tetszeni fog- vigyorodott el Soo Young, majd mind a ketten megragadták a karom, és maguk után húzva elhagytuk a hőn áhított könyvklubom.
- Kim Young Ha- I have a Right to Destory Myself...ah- szűrtem ki egy enyhe nyögést a fogaim között, miközben azt a fantasztikus könyvet szorítottam magamhoz. Kim Young Ha korunk egyik legnagyobb irodalmi alakja, minden szava egy áhítat, és ezen az egy példányon kívül az összes kötetének boldog tulajdonosa voltam.
- Látod, mondtam, hogy ez jó ötlet lesz- bökte oldalba Soo Young Wendyt, miközben száját rágcsálva felém bökött- Ez a nő egy igazi könyvkukac, ugye Yeri'?- kérdezte nevetve, mire csak kiöltöttem rá a nyelvem. Igen,
- Ya lányok! Ide nem megyünk be?- álltam meg egy cukrászda kirakata előtt. Mind a hárman édesszájúak voltunk, egyszerűen éltünk- haltunk a cukros nyalánkságokért, így érthető, hogy miért egyeztek bele rögtön.
Az ajtó csilingelve nyílt ki, ezzel jelezve a bézs színűre festett helyiségben tartózkodó két vendégnek, és a pult mögött álló fiatal pincérfiúnak, hogy beléptünk. Seung Wan vezetésével elfoglaltunk az egyik ablak melletti asztalt, és vártuk, hogy valaki jöjjön felvenni a rendelést. Addig legalább szemügyre tudtam venni az apró üzletet. Stílusos, kissé talán vintage hangulatot tükrözött, kellemes motívumokkal a falon, és a térben terjengő lágy levendulaillattal. A hangszórókból halk, általam nem ismert zene szólt, de tökéletesen illett az itt uralkodó hangulathoz.
- Ah, üdvözlöm önöket- állt meg az asztalunk mellett egy átlagos magasságú (najó, valójában egy igencsak alacsony) férfi- Sikerült választani? Vagy esetleg ajánljak én valamit?- idegesen kapkodta elő a jegyzetfüzetét és a tollát a zsebéből, és igyekezett izzadtságtól gyöngyöző orrán megtartani az onnan folyton lecsúszni akaró szemüvegét.
" Jonghyun K."
Ez állt a lilás színű ingére tűzött névmutató táblára írva. Lesütött szemekkel mosolyogtam az ölembe. Jonghyunnak hívják a kedvenc főhősöm is Kim Young Ha egyik művéből.
- A szokásosat, lányok?- nézett ránk Wendy, mire mind a ketten automatikusan bólintottunk egyet- Akkor két red velvet,- és egy fagyitorta lesz- mosolygott a fiúra.
- Red Velvet with Ice Cream Cake- ismételte meg a rendelést angolul- Tökéletes választás. Máris hozom.
