- Three -

Bo Rea

 Igazság szerint nem voltam mérges. Nem gyűlöltem meg Jong Dae-t, nem kezdtem el összeesküvés-elméleteket szőni ellene. Nincs igazán jó szó arra az érzésre, ami a szobám ajtajának becsukása után fogott el. Talán a csalódottsággal tudnám a legjobban definiálni, de ez sem az igazi. Miért képzeltem, hogy normális, akár egyszer baráti viszonyban is lehetek újdonsült ügyfelemmel? Aish.. nem, jobb lesz így. Nekem az a dolgom, hogy a testi épségére figyeljek. Az, hogy mit gondol, nem az én dolgom, így is túl közvetlen voltam vele. Lehet, hogy ezek után nem is kéne tegeznem? Végtére is ez szigorúan munkaviszony... szívesen boncolgattam volna tovább magamban a témát, de olyan álmos voltam, hogy csak a pizsomám vettem elő a bőröndömből, és még be se takartam magam, azonnal elnyomott az álom. 

 Reggel arra keltem, hogy valakik beszélgetnek kint. Nem közvetlenül a folyosómon, a szobám előtt, de határozott a lakáson belül- még pedig két férfi. Nem hittem, hogy a menedzser az, hiszen a főnököm tájékoztatott, hogy az első nap nélküle kell az ügyféllel tartanom a forgatás helyszínére. Kimásztam hát az ágyból, belebújtam a papucsomba, és tükörbe nézés nélkül csoszogtam az ajtóhoz, ahol lenyomtam a kilincset, és kiléptem a szobámból. A nappali felé érve egyre erősödtek a hangok, de a helyiségbe érve csodálkozva tapasztaltam, hogy senki nem tartózkodik ott. Kizárásos alapon a konyha felé vettem az irányt, ahová kopogás nélkül léptem be. 

 - Jó re...- kezdtem, de azonnal a torkomon ragadt a szó, amint megláttam mi folyik ott- Mit csináltok?- néztem kérdőn Jong Dae-re. Ügyfelem a bárszéken ült, kényelmes, otthoni ruhában, de határozottan nem abban, amiben aludt, miközben a platni felett, egy serpenyőt kavargató, kötényes férfivel beszélgetett. A pulton egy tányéron sok-sok palacsinta sorakozott fel, míg egy mellette lévő tálban a még folyékony tészta várta, hogy kisüssék. 

 - Khm... - állt fel Jong Dae, és ijedten forgatta a fejét köztem, és a bejárófiú (?) között- Bemutatom Zhang Yi Xinget, a legjobb barátomat, és...

 - Kim In Ha vagyok- nyújtottam kezet a kínainak, miután tudatosult bennem, hogy egy kívülállóval van dolgom. Első, és legfontosabb szabály, hogy a lehető legkevesebb tudja meg az ittlétem valódi okát- Jong Dae unokatestvére- vicsorogtam az említettre, hogy sürgősen igazolja az alibim.

 - Ah igen. Tegnap este érkezett, ezért nem tudtam veled találkozni- az említett a pulthoz lépett, és egy palacsintát a szájába téve vonta ki magát a társalgás alól. 

 - Igazán örülök- rázta meg a még mindig kinyújtott karom Yi Xing, majd szemöldökét összevonva szegezte a kérdést Jong Daenek- Nem rémlik, hogy említettél valaha bármilyen unkatesót...

 - Valójában most járok először Koreában- vágtam a szavába ezzel a kis majdnem igazsággal- Amerikában születtem, és nőttem fel, de... dee... öö..- valamit sürgősen ki kellett találnom, ezért óvatosan az 'unokatestvérem' felé pillantottam, aki vette a lapot, és az utolsó falat palacsintát lenyelve már elő is állt a tervével. 

 - Színművészetire jár, és az egyik óráján elemeztek egy koreai drámát. Így jutott eszébe, hogy én is színész vagyok, szóval felkeresett, hogy szívesen venne tőlem órákat...- a szája sarkában egy nagyon halvány, sunyi mosoly suhant át, ami azt követelte, hogy ismét szakítsam félbe.

 - Sajnos azonban oppa nagyon elfoglalt, ezért nemet mondott. A forgatásokra viszont elkísérhetem, és elleshetem a nagyok pár trükkét- álmodozó fanlány üzemmódba kapcsolva mélázva bámultam a távolba.

 - Ah valóban?- derült fel Yi Xing arca, és leemelte a pultról a palacsintás tányért, és a kezembe nyomta- Vajon milyen lehet az Államokban élni? Egyszer szívesen elmennék oda, de sajnos ide köt a munka... Mesélnél kicsit reggeli közben?- barátjára nézett, aki csak vállat vont, és fejével a nappali felé bökött- Együnk kint, mert itt nincs elég szék. In Ha, menj előre, mindjárt visszük a feltéteket- mosolygott rám kedvesen. Természetesen hát, de a fülemet hegyezve hagytam el a konyhát, ám csak arról folyt a szó, hogy hol van a málna lekvár. 

 A nappaliban aztán leraktam a palacsintát az asztalra, és feszengve ugyan, de kényelmességet mutatva helyezkedtem el a kanapé bugyraiban. Türelmesen vártam a két jómadarat, miközben a mennyei illatokat árasztó édességgel szemeztem, és erőnek erejével fogtam vissza magam, hogy ne nyúljak bele. Otthon gond nélkül megtettem volna, de nem akartam ennél nagyobb gyanút kelteni a kínai "legjobb barátban", szóval csak a szemem legeltettem rajta. Hosszú percek elteltével- amikor már azon voltam, hogy utánuk megyek- Jong Dae csoszogott ki a konyhából, kezében egy tálca telis- tele édes feltétekkel. A számban összefutott a nyál, kezemet pedig korgó hasamra tettem, abban reménykedve, hátha így tompíthatom a borzalmas hangot, amit kiad. 

 - Ez mind a tied- tette le Jong Dae az asztalra a tálcát- Ha végeztél, csak tedd a mosogatóba. Másfél óra múlva indulunk- megfordult, és elindult a szobája felé. 

 - Ya!- szóltam utána- Hol a barátod? Nem úgy volt, hogy együtt eszünk?- kíváncsi énem felülkerekedett rajtam, vendéglátóm szája sarkában pedig egy felettébb gúnyos mosoly jelent meg.

 - Yi Xing elment, mert dolga van. Én pedig... nem vagyok éhes- bármiféle jó étvágyat', vagy 'remélem ízleni fog' nélkül hagyott magamra, amin normális esetben fennakadtam volna, de olyan éhes voltam, hogy azonnal nekiestem az ételnek. Csak később, amikor már visszatértem a szobámba, hogy elkészüljek, gondoltam végig a reggel történteket, és az átlagos, a munkámmal járó hazugságokon kívüli dolgot találtam furcsának. Nem láttam Yi Xinget távozni, pedig végig a nappaliban voltam. 

Jong Dae 

A forgatáshoz eleve semmi kedvem nem volt, pláne ezzel a nővel a nyakamon. Nem mondhattam el az igazságot Yi Xingnek, de nem tudom, a rendező be fogja-e venni a "külföldön élt színésztanonc unokatesó" szöveget. 

 Lee menedzser a mélygarázsban várt minket a fekete kisbusszal, a sofőr melletti ülést elfoglalva sürgetően integetett, én pedig (Bo Rea... bocs, In Ha-val a nyomomban) megszaporáztam lépteimet, és elhúzva a jármű ajtaját helyet foglaltam középen, ezzel arra kényszerítve a... testőrömet, hogy leghátra üljön. 

 - Gyerekes vagy- fújta a fülembe, miközben átmászott az üléseken, én azonban figyelmen kívül hagytam, és kényelmesen hátradőltem a székben. 

 A városi csúcsforgalomban kikeveredni az autópályára majdnem fél óránkba telt, onnan pedig egy bő óra alatt sikerült elevickélni a forgatás helyszínére. Késtünk, méghozzá nem keveset, szegény Lee menedzser pedig elvitte az egészet a rendező előtt. Szinte bevetődtem a sminkes asztal elé, ahol az arcomért felelős So Won azonnal nekilátott rendbe tenni a vonásaimat. Mielőtt azonban behunytam volna a szemem, egy gyors pillantatást vetettem In Ha felé, aki a leült a tőlem legtávolabb lévő babzsákok egyikébe. Szemhéjam alatt is megforgattam a szemem. és imádkoztam egy sort, hogy nem így végzi mindig a munkáját, mert ilyen távolságból semmit nem tudna tenni azért, hogy megvédjen. Pedig elvileg azért jött. 

 - Nem tudtam, hogy van külföldön élő rokonod- hallottam meg a mellettem helyet foglaló So Eun hangját, aki már nyilván kielemezte magának a testőrömet. Legszívesebben azt válaszoltam volna erre, hogy én se tudtam, de tisztában voltam azzal, hogy egy bombabiztos fedősztorit sokkal könnyebb kezelni, mint többet. 

 - Most jött először haza- mondtam alig artikulálva.

 - Ah tényleg? Különleges ember, hogy csak így beengedik a forgatásra- noona hangjában némi sértettség csengett, de mivel nem láttam az arcát, nem tudtam meghatározni, mi is játszódhat most le benne.

 Válaszra nyitottam a szám, de So Won rácsapott a púderecsettel, jelezve, hogy így nem tud dolgozni. So Eun halkan felkuncogott, majd egy "nemsokára találkozunk" kíséretében felállt mellőlem és elment. 

 Magam sem értem miért, de úgy éreztem, valaki figyel. Nem is figyel... les. Résnyire nyitottam a szemem, és egy másodperc alatt realizáltam a helyzetet. 

 - HASRA!- üvöltöttem, és megragadva a sminkesem karját magammal rántottam az asztal alá.

A tükör, amelyben észrevettem a pisztoly csillanását hangos csattanással, tört össze, és hatalmas szilánkokat hagyva maga után hullott a földre.

A "Titkosügynök a tanárom" egyik jelenete