- Five -

Bo Rea

 Jong Dae szavaiból ugyan nem derült ki, hogy melyik irányba kell mennem, hogy megtaláljam a "két sarokkal lejjebb" lévő konditermet, de női megérzéseimre hallgatva a házból kilépve jobbra fordultam, és a kissé lejtős úton haladva -valóban két sarok után- szemeim elé tárult a neonzöld ledekkel kivilágított "Seoul Fitness". Az épületbe lépve azonnal a recepciós pulthoz léptem, ami mögött egy világos barnára festett hajú, nálam valamivel fiatalabb lány ült. Hátradőlve a székében nevetett a telefonjába, szabad kezével egy papírra firkált. Amint észrevette, hogy rá várok, tekintete megkomolyodott, egy "mennem kell, majd visszahívlak" kíséretében lerakta a telefont, és megigazította a blúzát.
 - Bocsánat, a nővérem hívott külföldről... Üdvözlöm nálunk! Új a környéken?- hajolt hozzám közelebb, mire megcsapott a parfümének illata- Nagyon ritkán látok új arcokat. Heti, vagy havi bérletet adhatok? Tudja, ezzel sok pénzt megspórolhat...- kacsintott, és pötyögni kezdett a számítógépén- Mi a neve?
 Meg sem várta a válaszom az első kérdésére, máris tette fel a másodikat. Bal mellkasára tűzött névtábláján a "Krystal" név állt, amiből arra következtettem, hogy az Államokban született. Így már érthetővé vált a közvetlensége.
 - Kim In Ha- mondtam- És egyelőre elég lesz egy napijegy- tettem hozzá angolul, mire elkerekedett szemekkel nézett fel rám, aztán elmosolyodott, és a kezembe nyomta a jegyet.
 - Ma a vendégünk- suttogta szintén angolul, aztán visszaváltott koreaira, és hangosabban folytatta- A folyosó végén, a zöld ajtó mögött van a női öltöző.
 Hálásan biccentettem egyet, majd elindultam az említett helyiség felé. Meglepő tisztaság uralkodott mindenhol, sehol egy pókháló, vagy penész, még férfi öltöző előtt elhaladva sem csapott meg a tipikus izzadtságszag, ami miatt utáltam New Yorkban edzeni menni. Elismerően bólintottam, amint beléptem a nőknek kialakított öltözőbe. A téglalap alakú teremet közében félbevágta egy hosszú pad, míg a zöld csempével bevont fal mentén szintén a ilyen színű szekrények sorakoztak. A jegyemre pillantva konstatáltam, hogy a 19- es széfet kaptam a ruháim tárolására. Az átöltözés végeztével csak bedobtam a holmim, és szinte futva tettem meg azt az öt métert az üvegajtóig, ami elválasztott gépektől.
 Körül sem néztem, szinte azonnal kiszúrtam a futópadot, és megsokszorozott léptekkel közeledtem felé. Hirtelen azonban éreztem, hogy kicsúszik alólam a talaj, én pedig akkorát koppantam a padlón, hogy még Jong Dae is hallhatta két sarokkal arrébb.
 - Au!- szorítottam kezeimet a térdemre, amivel felfogtam az esést- Miért nem húzod be a lábad? Ez életveszélyes!- kezdtem el pörölni a szobabicikli alatt hasaló férfival, akinek a lábában elestem. Ijedten ejtette le a csavarhúzót, és fordult felém. Meglehetősen helyes arca volt, dús ajkai, nagy, sötétbarna szemei, melyek most aggódva vizslatták a pórul járt testrészem. Ha egy idétlen kamaszlány lettem volna, gondolkodás nélkül flörthelyzetet teremtettem volna- de mint tudjuk, nem vagyok az a típus.
 - Aigo... inkább segíts felállni- forgattam meg a szemem, és kinyújtottam a kezem, hogy teljesítse a kérésként hangzó utasításom.
 - Ah, máris. Bocsánat- motyogta, majd ahogy felállt a földről, magával rántott engem is- Nagyon fáj?- emelte át karomat a vállán, mire felszisszenve megráztam a fejem -Üljünk le a padra- bökött fejével a terem túlsó felén lévő, ablak alatti ülőalkalmatosságra. Fájdalmasan néztem a futópadra, miközben fél lábon bicegtem a jóképű megmentőm mellett. Illetve nem is megmentő, mert ha nem rakta volna figyelmetlenül a lábát a folyosóra, akkor nem lennénk ebben a kellemetlen helyzetben.
 Miközben óvatosan leültem a padra, fél szemmel ugyan, de kielemeztem magamnak a férfit. Izmos, de mégis vékony, kicsit talán szálkás testalkata volt, karjain felhajtotta fehér színű rövid ujjú pólóját, tökéletesen kiemelve ezzel a bicepszét. Sötétkék, térdig érő melegítő nadrágot viselt, lábait fehér sportcipő díszítette. Barna haja kesze-kuszán állt, majd miután meggyőződött arról, hogy stabilan ülök, idegesen beletúrt.
 - Mi a fenét csináljak veled?- sóhajtott egy nagyot, és tanácstalanul nézett rám- Messze laksz? Nemsokára lejár az ebédszünetem, de ha közel van a lakásod, fel tudlak kísérni- ajánlotta fel, mire először összevontam a szemöldököm, aztán elnevettem magam. Ez az ötlet merült volna fel legutoljára bennem.
 - Elég, ha kihozod a szekrényemből a telefonom, és akkor fel tudom hívni a... lakótársam, hogy jöjjön értem- mondtam. Kezébe nyomtam a belépőmet, ami egyben a ruháim tárolásául szolgáló dobozkát is nyitotta, mire bólintott egyet, és... és szó nélkül megfordulva a női öltözőbe masírozott. Elképzeltem a helyzetet, hogy ha akkor tört volna rám egy ilyen férfi, amikor mondjuk épp a felsőtestemen lévő fehérneműt cserélem, vajon mit tettem volna? Sikítozva eltakarom magam, és mindent, ami a kezem ügyébe kerül hozzávágok, vagy... fuj! Nincs vagy! Sikítozva eltakartam volna magam, és mindent hozzávágtam volna, ami a kezem ügyébe kerül.
 - Tessék- ért közben vissza a majdnem piszkossá vált fantáziajátékom főszereplője, felém nyújtotta a telefont, majd leült mellém. Köszönet nélkül szorítottam magamhoz a készüléket, és azonnal a névjegyzéket kezdtem bújni. Nagyon mertem remélni, hogy lementettem Jong Dae telefonszámát a főnökömtől kapott, róla szóló dokumentumból- mert ha nem, kénytelen leszek megvárni, amíg feltűnik neki a hiányom. A nevét fonetikusan találtam meg a "K"- nál, és megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy még a saját nevemet se koreaiul írtam bele. Megnyomtam a hívás gombot, és idegesen a fülemhez emeltem a telefont.
 - Hallo?- szólt bele a harmadik csengés után az ügyfelem.
 - In Ha vagyok...-motyogtam halkan, és azonnal lehunytam a szemem, ugyanis tudtam, hogy ez a mondatom egy gúnyos kacajt von majd maga után. Nem tévedtem.
 - Eltévedtél a kondiba menet? Vagy nem is... láttál valami furcsát, és nem bírtad ki hazáig?- kérdezte még mindig nevetve, én pedig megforgattam a szemem.
- Kiment a térdem és nem tudok hazamenni- mondtam komoran, mire elhalt a nevetése, és szinte láttam magam előtt az arcát, ahogy megmerevedik az arca- Értem tudnál jönni?- kérdeztem még halkabban. Ilyen kínos helyzetet! Sosem kellett még az ügyfelet riasztanom a személyes problémáim miatt! Igazság szerint arra számítottam, hogy Jong Dae újra kinevet, és rám rakja a telefont, mondván, hogy oldjam meg egyedül, de ehelyett egy teljesen váratlan mondat hagyta el a száját.
 - Menj az előtérbe, és várj meg ott, jó?- hangjában mintha egy kis aggodalmat véltem volna felfedezni, de lehet, hogy csak én akartam belehallani. Szörnyen jól esett, hogy nem utasította el a segítséget, bár biztos voltam abban, hogy ezt a "mentsükmegatestőrt" sztorit még nagyon sokáig hallgatni fogom.
 - Köszönöm- suttogtam a mobilba, majd leraktam. Nagyot sóhajtva ejtettem ölembe a kezem, és hátraszegve a fejem, féloldalasan a mellettem ülő férfira néztem.
 - Segítenél kérlek kijutnom a recepcióhoz?- halványan elmosolyodott, és már nyúlt is a karom alá, hogy újból átemelje a vállán.
 A női öltözőn áttámolyogva kivettem a holmim a szekrényből, és edzőfelszerelésben ugyan, de edzetlenül ténferegtem ki az előtérbe. A pult mögött már nem Krystal ült, helyét egy középkorú férfi vette át. Miután ismét leültem, a férfi a falon ketyegő órára pillantott, és idegesen rágni kezdte a száját. Testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezte, gondolom lejárt a szünete, és vissza kell mennie dolgozni. Nem kötelezhetem rá, hogy maradjon itt velem- noha az ő gondatlanságából kerültünk ebbe a helyzetbe.
 - Látom, hogy dolgod van... Menjél nyugodtan, az... öhm... unokatestvérem nemsokára megérkezik- fordultam felé, mire felcsillantak a szemei, és hálásan bólintott egyet.
 - Nem hagynálak magadra, de nagyon sietek, ide is csak szívességből ugrottam be, mert a szobabicikli elromlott, és... ah, a francba! Teljesen el fogok késni!- megfordult, és rakétaszerűen célozta meg az ajtót. Kinyitotta azt, és fél lábbal már kint is volt az épületből, amikor utána kiáltottam.
 - Ya! Várj egy percet!- mozdulata megfagyott a levegőben- Mi a neved?
 - Kim Jong In- vágta rá, majd egy utolsó bocsánatkérő pillantás után végleg eltűnt a szemeim elől.